A korszakváltás a Sant'Agata Bolognese falai között mindig drámai módon zajlik, de a Lamborghini Temerario megjelenésével az olaszok nem csak új lapot nyitottak, hanem elégették a „fiatalabb” szuperautókra vonatkozó szabálykönyvet.
Ha a Huracán a légköri tisztaság himnusza volt, akkor a Temerario a technokratikus felsőbbrendűség manifesztuma.
Ez már nem „belépőjegy” a Lamborghini világába, hanem önálló mérnöki csúcsteljesítmény, egy autó, amely cinikus hidegvérrel elmosja a határt a közúti gran turismo és a GT3 osztályú pályaautó között.
Filozófiája a HPEV (High Performance Electrified Vehicle) koncepción alapul, ahol az elektromosság nem az ökológiát, hanem kizárólag a sebességet szolgálja, kitöltve a belső égésű motor legkisebb szüneteit is.
Ennek a mérnöki remekműnek a szíve egy teljesen új, a nulláról fejlesztett hajtáslánc lett.
A legendás V10-től való búcsú fájdalmas volt, de cserébe a mérnökök valami rendkívülit ajánlottak: egy 4,0 literes, dupla turbófeltöltésű V8-as motort.
Ez nem az Urus motorjának adaptációja, hanem egy egyedülálló, lapos főtengelyes motor, amely képes a sztratoszférikus 10 000 fordulat/perc sebességre is felpörögni.
A hengerblokkban elhelyezett turbinák (Hot-V elrendezés) azonnali reakciót biztosítanak, de a hibrid komponens változtatja meg a játékszabályokat.
Három elektromotor – az egyik beépítve az új 8 fokozatú kettős tengelykapcsolós sebességváltóba, a másik kettő pedig a első tengelyt forgatja – folyamatos tolóerő-áramlás hatását kelti.
Itt nincsenek turbófeltöltők, csak lineáris, intenzitásával ijesztő gyorsulás, amelyet magas frekvenciájú crescendo kísér, amely hangszínben inkább a versenymotorokhoz, mint a hagyományos V8-as motorokhoz hasonlít.
Az úton a Temerario olyan viselkedést mutat, amelyet „digitális telepátiának” lehetne nevezni.
Az elektromos vonóerő-vektoros teljeskerék-meghajtásnak köszönhetően az autó a tömegéhez képest természetellenes könnyedséggel vájódik be a kanyarokba.
Az elektronika gyorsabban jonglál a nyomatékkal, mint a pilóta észrevenné a sodródást, így az abszolút kontroll illúzióját keltve.
Az alumínium alváz, amely fokozott torziós merevséggel rendelkezik, szimbiózisban működik a MagneRide aktív futóművel, amely Strada módban simítja ki az útfelület egyenetlenségeit, Corsa módban pedig monolitikusvá teszi az autót.
A hajtómű akkumulátorának jelenléte ellenére a mérnököknek sikerült filigrán súlyelosztást elérniük, megőrizve a márka hátsókerék-meghajtású járműveinek jellegzetes élénkségét a kezelhetőség terén, különösen a Drift Mode üzemmód aktiválásakor, amely lehetővé teszi a hátsó rész fokozatos csúszását.
A Temerario esztétikája a hatszög, a márka tervezési kódjának fő geometriai alakzatának diadala.
Az autó megjelenése tisztább és összeszedettebb lett elődjéhez képest: a felesleges élek eltűntek, helyüket a funkcionális aerodinamika vette át.
Az első rész jellegzetes hatszögletű nappali menetjelző lámpákkal, amelyek légbeömlőként is szolgálnak, agresszív, „cápás” profilt alkotnak.
A belső térben „nehéz luxus” hangulat uralkodik, repülési témákra utalva.
A pilóta ülése mély és szoros, az ülések prémium bőrrel és alkantarral vannak bevonva, a szénszál pedig itt nem dekoráció, hanem konstrukciós szükségszerűség.
A pilótafülke architektúrája a vezető köré épül: a digitális műszerfal, a függőleges multimédiás kijelző és az opcionális utasok számára készült képernyő egységes információs teret hoznak létre, ahol minden szám és grafikon a géppel való teljes egység érzését kelti.
Főbb jellemzők * Motor: HPEV hibrid rendszer: V8 4.0 Twin-Turbo (10 000 fordulat/perc) 3 elektromotor * Teljesítmény: 920 LE (összesen) * Sebességváltó: 8 fokozatú robotizált kettős tengelykapcsolóval (DCT), keresztirányú elrendezés * 0–100 km/h gyorsulás: 2,7 másodperc * Hajtás: Teljes (elektromos első tengely, mechanikus hátsó) * Jellemzők: Lapos főtengely, aktív aerodinamika, nagyobb fajlagos teljesítmény, mint a Huracán STO-nál.